Bodza vára

 emlékmű (94), régészeti hely, erőd

Bodza vára
I. István király, majd Szent László az ország keleti határainak védelmére várakat építtetett. Feltehetően ebben a korszakban épült a Bodza vár elődje, a Királykő vára, melyet a Bodza szoros védelmére építettek. Ezt a középkorban kétfelől lehetett megközelíteni. Háromszék felől a Zágoni szoroson keresztül, Brassó felöl Prázsmáron (Prejmer) át a Nyéni réven (Teliu) keresztül vitt az út a Bodza mezejére (campus Boza mezew), ahonnan felkapaszkodott az 1330 m magas Tatárhágóra (Tabla Butii) majd leereszkedett a Bodza völgyébe. A Tatárhágótól kissé délre található az 1478 m magas Királyhegy, mely az előfokára épített várról kapta a nevét. A vár a kúnok és besenyők támadásainak esett áldozatul. A várról első ízben 1457-ben tesznek említést egy Palócz László által írt oklevélben, majd Mátyás király egyik oklevelében 1459-ben említi. 1588-ban Báthori István parancsot ad a „Várhegyi” kapitánynak, hogy nyissa meg az utat (via Uthas). Az Erdélyi Fejedelemség megszünése után az osztrák csapatok szállták meg a várat és ők tartották még 1700-ban is. A Történelmi Tár-ban maradt ránk, hogy 1643-ban egy nagy szél ledöntötte a Bodzai vám faépületét. Egy 1701-es okirat szerint a vámház a Vízközin volt. Dr. Binder Pál szerint ez a hely a Tatár és Leánypatak (Tatarul, Fetei) összefolyásánál található, ahol régi épületek romjai találhatók ma is.
Az 1711. évi szatmári békeszerződés után valószínuleg felrobbantották a vár falait. A megmaradt falakat a környék lakói lebontották és köveit házépítésre használták fel. Falai alatt vonult be és ki török, tatár, havaselvi (Mihály vajda is) és székely katona, küzdött ott kuruc és labanc, osztrák és kozák.
Alapfalai után a várnak négy sarokbástyája volt, mészhabarccsal, változó vastagsággal (2-2,5 m) épült, nagy terjedelmu, kilátással minden irányba. A sorozatos átépítések és bővítések idejét és nagyságát ásatások állapították meg. Mivel a jelenlegi területi felosztás alapján már nem tartozik a székely részekhez, a közeljövőben nem várhatók ujabb ásatások.
Miután a vámházat sem volt mi védje, 1787-ben a Tatárhágóról leköltöztették a mai Bodzavámra (Vama Buzaului), a bodolai Béldiek birtokára. Utána a múlt század végén nyitotta meg az utat a Bodza szoroson keresztül egy sepsiszentgyörgyi utászcsapat a város főmérnökének, Gyárfás Győzőnek a vezetése alatt.
Megközelítése: a 10-es úton Bodzaforduló (Întorsura Buzaului) előtt letérünk Bodzavám faluba, innen a Bodza mentén épült erdei úton 13 km után elérjük a Bankota hágót (Boncuta).Innen gyalog a gerincjelzést (piros sáv) követve kelet felé elérjük a Tatárhágót (kb. 1 óra). A vár lábánál bővizu forrás, a Várkútja fakad. Itt található egy osztrákmagyar és román közös tömegsír az I. világháborúból.
Minden augusztus 6-án megemlékezéseket tartanak a hősi halottaknak .

BODZAVÁM - VAMA BUZĂULUI, KERESZTVÁR
Brassótól 25 km-re, K-re fekszik Bodzavám (Vama Buzăului) falu. Bodzavámtól D-re, 30 km-re, a Tatárhágón, a történelmi határ mellett állt valaha a német keresztes lovagok által épített Keresztvár (Kreuzburg).
Keresztvárat korábban a Nyén (Teliu) falu feletti vármaradványokhoz is próbálták kötni, az a vár azonban nem tulajdonítható a kereszteseknek, hanem korábbi időből származik. Keresztvárat ma a Tatárhágón álló rommal azonosítják, melyet támogat a romnak Marienburggal egyező alaprajza és az 1222-i határleírás, mely a keresztesek havasalföldi területének K-i oldalát Kreuzburgtól vezeti le a Brodnikok földje felé.
Romjainak felkeresése nem könnyű feladat. A Bodzavám falu D-i szélén lévő régi Kápolnadomb után K – DK – D-i irányba vezető földúton a Bodza völgyében 15 km-t haladunk a Bonkuta-hágó felé. A Bonkuta-hágó előtt a gerincen K-i irányba fordulva további 3-4 km-t teszünk meg. Ezután érkezünk fel a Tatárhágóra. Itt a Bodzatábla-hegy (Tabla Buţii) mellett, kis, I. világháborús temető közelében találjuk Keresztvár (Kreuzburg) maradványait.
Ez az útvonal terepjáróval vagy lovasszekérrel is járható. Gyalogosan, a nagy távolság miatt, 1 nap alatt csak nagy erőfeszítés árán teljesíthető. Turistatérkép a területről nem kapható, a helyes útirányról ajánlatos gyakran érdeklődni a hágóra igyekvő fakitermelőktől, román pásztoroktól. A fokozott medveveszély miatt legyünk óvatosak! A vár szabálytalan négyszög alaprajzú, melyen a hágó útja ma keresztülhalad. A négyszög alakú vár csúcsain a falak síkjából kiugró, négyszög alakú 10 x 10 m-es tornyok helyezkednek el. A DK-i toronyépület ennél nagyobb, kb. 20 x 10 m-es és több helyiségre van osztva. A várból D felé kivezető út egy mesterségesen sziklába vágott árkon vezet keresztül, melyet valószínűleg még egy külön védőfal is lezárt.
A vár romjai kb. 0,5-1 m magasan, jól áttekinthető füves terepen ma is állnak. A falak vastagsága még a saroktornyoknál sem haladja meg az 1 m-t. A tornyokat összekötő falak átlag 1 m vastagok. A vár helyszínén kb. egy évtizede némi állagmegóvás történt, napjainkban a romok ismét erős pusztulásnak indultak.
1211-ben II. Endre a Barcaságot, mint a kunok földje felé eső puszta földet, a német keresztes lovagoknak adományozta, azzal, hogy védjék meg az ország határait és a kunok megtérítésében működjenek közre. A király 1212-ben a lovagrendnek adományozta az általuk a Barca-föld határán, a Tatárhágón felépített Keresztvárat (Kreuzburg) a körülötte fekvő rétekkel, majd 1222-ben ugyanő és a pápa megerősítette az adományt. A katonai szempontból igen jelentős Tatárhágó fegyveres biztosítása volt a feltétele annak, hogy a lovagok sikerrel vegyék fel a harcot az itt gyakran betörő kunok ellen. A német lovagok jogtalan és erőszakos cselekményei hatására azonban II. Endre 1225-ben sereggel vonult ellenük, földjüket visszavette, 1000 márka sarcot vetett ki rájuk és népeikre, Havasalföldön épített erős várukat – valószínűleg Keresztvárat – megvívta s végül a lovagokat elkergette.
A várról ezután biztos történelmi adat nem áll rendelkezésre. Ez részben Orbán Balázs tévedésének „köszönhető”, aki a Törcsvári-szorosnál fekvő Királykő havasán nem találta az általa kutatott, szintén a német lovagoknak tulajdonított Királykő várát, ezért úgy gondolta, hogy ezek a Bodzatábla-hegy közelében lévő, Tatárhágón fekvő romokkal azonosak. Ennek nyomán kortársa, Kőváry L. és későbbi írók (napjainkban pl. Kiss G., Vofkori L.) Keresztvárat „Bodza vára” vagy „Királykő vára” néven említik, és vele kapcsolatban Királykő várával kapcsolatos történelmi eseményeket sorolnak fel. Engel P. kutatásai nyomán azonban egyértelműen tisztázódott, hogy Királykő vára nem itt, hanem Brassótól DNy-ra, a Törcsvári szoros túloldalán, Podu Dîmboviţei falu közelében állt, azonos a „Cetatea Neamţului”-nak nevezett rommal.
Keresztvár romjától ÉK-re, 1-1,5 km-re áll a Királyhegyi vár, mely az osztrákok által megerősített, 18-19. századi erőd. Utóbbi neve szintén fokozza a zavart és hozzájárult a korábbi félreértésekhez.
Keresztvár középkori történelmének okleveles kutatására tehát igen nagy szükség lenne. Bizonyos, hogy a tatár és török betörések idején fontos szerepe volt a magyar határ védelmében. A vár tipológiai vizsgálata nyomán úgy gondoljuk, hogy a német lovagrend korai kővárának átépítésével a 13-15. század között nyerte el mai formáját. Ez az alaprajzából, a falvastagságból és kiépítettségből is kitűnik. Világosan látható, hogy építői nem számítottak komolyabb tüzérségi támadásra. A vár pusztulásának idejéről biztos adat nem áll rendelkezésre.

peter-pal.ro/#/content/Tatarhago%20Bodzavara/