Kálvária kápolna (Sárvár - Hegyközség)

 kápolna, kálvária

 Fotó feltöltése

Kálvária története:
A város szélén, a rábán túl, az Úr-hegyen áll a Kálvária kápolna. Legelőször a Batthyány–féle Kánoni Vizitációból értesülünk róla. „ A kálvária és ugyanott a kápolna építése és karbantartása a hegyi lakókat közösen fogja terhelni.” Ebből következik, hogy a kápolna ekkor még nem épült meg, de hamarosan meg kellett épülnie. Hisz a városi polgárok püspöki helybenhagyással 1800-ban építhettek újat. Tehát a XVIII. sz. utolsó harmadában, ha szegényesebb kivitelben is, de létezhetett itt egy kápolna.
Az épület, melyet ovális fallal vettek körül, egy dombon áll. Bejáratához széles lépcsősor vezet fel. A kéttornyos kápolna homlokzata középen timpanonnal záródik, bejárati ajtaja egyenes záródású, felette ugyanilyen ablakkal. Tornyainak ablakai félkörívesek, gúla alakú sisakokon egy-egy kettőskereszt, toronyaljakban nyitott átjárók vannak. A csehsüvegboltozatos hajó déli oldalán nagy szegmentíves ablak helyezkedik el. Félkupolával fedett szentélye kívülről félköríves záródású. Nyugati oldalon lévő kis karzatát két zömök oszlop támasztja alá.
Az oltár Kálvária-szoborcsoportja 1784-ből való, mestere ismeretlen. A faragott festett fa kompozíció fő alakjai egy sziklás talpazaton láthatók. Középen a keresztre feszített Krisztus fájdalmas, de sorsába beletörődő arckifejezéssel, a kereszt lábánál Szűz Mária, bűnbánó Magdolna és Szent János apostol gyásztól összeomló alakja. A két lator kereszttel együtt a szentély falára van függesztve, kinek kínlódása, haláltusája rendkívüli mozgalmasságukban nyilvánul meg. A kápolna másik dísze egy Pieta szobor, mely 1907-ben készült a diadalív előtt, nagy falmélyedésében egy konzolra van helyezve. A kápolna körítő falán házalakú kő stációk fülkéiben levő feliratos műkő domborműveket – melyek a Passiót jelenítik meg- Horváth Marietta szobrászművész készítette 1977-ben. Kettő ezek közül a kápolna homlokzatába van falazva a bejárat mellett. A szentély mögött kis ötszögű alacsony mellvédben a Golgotát jelképező három fakeresztet állítottak fel.
Az épületet többször restaurálták. Először Huszár Mihály apátplébános, országgyűlési képviselő tataroztatta 1933-ban, s saját költségén megöntette annak nagyobbik harangját. A II. világháborúban erősen megsérült, kijavították és 1946. júniusában szentelték fel újra. 1975-ben Dr. Szakos Gyula plébános restauráltatta a kápolnát, majd 1977-ben a stációkat, s ő készítette a félalakos műkő relifeket. Utoljára Lamatsch Endre plébános végeztetett szinte teljes mértékű felújítást.


Forrás: Söptei István: Sárvár története 2000.