Villa Epecuén - A falu, amit negyed évszázadig víz borított

 romok, üres épület, érdekes hely, ghost town (en)

Az egykor népszerű argentin turistafalu a szélsőséges időjárási eseményeknek köszönhetően pusztult el. A '80-as évek közepén a települést védő gátat átszakította az árhullám, és a víz több méter mélyen betakarta a tó partján lévő falut.
A Laguna Epecuén nevű tó partján található falut hivatalosan 1920-ban, nagyrészt turisták alapították, akik a közeli városokból érkeztek a sóstóhoz. A 19. század végén már letelepedtek az első lakosok, akik úgy tartották, hogy a tó sós vize képes volt gyógyítani a reumát, az asztmát és a különböző bőrbetegségeket.
A tó gyógyító erejének híre hamar elterjedt, így a családias kis faluból évtizedek alatt turistáktól nyüzsgő kisváros lett. A várost út-és vasúthálózattal kötötték össze Buenos Airessel, ezáltal az ország, sőt, Dél-Amerika minden tájáról özönlöttek a látogatók. A város az 1960-as években élte virágkorát, amikor is évi 25.000 ember látogatott el, hogy áztassa magát a tó nyugtató vízében. A ’70-es években már több mint ötezer lakosa volt, 300 üzlettel; szállodákkal, hotelekkel és múzeumokkal.
Ekkortájt a hosszútávú időjárási eseményeknek köszönhetően szokatlanul nagy mennyiségű csapadék hullott, ami a környező hegyekről lefolyva a Lago Epecuén tó vizét hatalmasra duzzasztotta. A várost védő gát már nem bírta a nagy mennyiségű vizet tartani, így 1985 november 10.-én reggel átszakadt, és a víz több méter mélyen betakarta a tó partján lévő várost.
1986-ban már négy méteres vízréteg borította a várost, amit teljesen elnyelt a víz. Az 1993-ig folyamatosan növekvő vízállás elérte a tíz métert. Úgy tűnt a várost végleg letörölte a térképről a természet ereje.
2009-ben, majdnem negyed évszázad múlva a csapadékos időszak megfordult, a tó vize kezdett visszahúzódni, így a város egy része ismét feljött a szárazföldre. Az egykori mederből előkerültek a házak, a járművek és az épületeken belül hagyott tárgyak. A sós víz elpusztította a növényeket és szinte a felismerhetetlenségig szétroncsolta az ingatlanokat, bár az egykori utcák még jól kivehetők.
Eddig csak a 83 éves Pablo Novak tért vissza a városba, aki jelenleg egyedül lakja a szellemvárost. Az 1930 januárjában született Pablo édesapja Ukrajnából telepedett le a faluban, építészként. Már évekkel ezelőtt elkezdte a falu feltárását, aminek keretében sok használható tárgyat, kályhát, ágykeretet talált, beleértve a bontatlan alkoholos italokat is.
Pablo a ’60-as ’70-es évekre gondolva reménykedik, hogy egykor majd újra úgy fog ragyogni a város, ahogy fénykorában. Mindenesetre a katasztrófaturisták már szinte mindennapos látogatói.
Ez a természeti katasztrófa is bizonyítéka annak, hogy lehet bármennyire is fejlett az emberi civilizáció, a természetet soha nem fogja tudni legyőzni…