Sewell - Elhagyatott bányaváros az Andokban

 város (78), gyártás, UNESCO World Heritage Site (en), ghost town (en)

Sewell egy lakatlan bányaváros, ami Chile középső részén, Machalí in Cachapoal tartományban, az Andokban hegyein fekszik. A világ egyik legnagyobb földalatti rézbányájának tengerszint feletti magassága több mint 2000 méter. Manapság már csak egy működő épülete van, a várost bemutató múzeum, amit a csoportosan odautazó turisták látogathatnak.
A város helyén már a 15. században is folyt a réz kitermelése, de az alapítása előtt 200 évvel a bányának nem volt aktivitása. 1897-ben, az akkori tulajdonos méréseket végzett, amiből kiderült, hogy még jóval több nyersanyag van a felszín alatt, mint azt gondolták.
Mivel a réz kitermeléshez hatalmas beruházás kellet, ezért William Braden, az Észak-Amerikai bányamérnök már 1904-ben a helyszínre utazott. Elkezdte megvásárolni és építeni az ingatlanokat, majd úthálózatot létesített a 60-km-re lévő, Rancagua város felé. Később pedig egyesítette a cégét az amerikai Olvasztó és Finomító Társasággal. Megszületett a Braden Copper Company.
A kitermelést elősegítendő, rengeteg munkagépet kellett importálni az Egyesült Államokból, amire a chilei állam támogatása jeléül teljes vámmentességet adott. Villamosenergia-termelő telephelyeket hoztak létre, hogy a nagy áramigényű gépeket és lifteket üzemelni tudják. A zord időjárású területen lassan folyt a munka.
1905-ben elkezdődött a rézbánya kitermelése.
Kezdetben sok kisebb közösség élt egymás közelében, majd 1915-ben a cég akkori vezetője, Mr. Barton Sewell egyesítette a különálló kolóniákat. Így született meg Sewell.
Az első világháborúnak köszönhetően a bányaváros hatalmas fejlődésen ment keresztül, 1918-ra már 14.000 embernek adott otthont. A közelben lévő városok is fejlődésnek indultak.
A vállalat és a város virágzott, de ennek ellenére az ipari biztonság nem volt jónak mondató.
1945-ben, a ”Smoke Tragedy”-ként ismert baleset következtében rengeteg ember halt meg; tűz keletkezett a bánya egyik bejáratánál, aminek a füstjét a huzat levitte a járatokba, ezáltal 355 ember lelte fulladásos halálát a bánya mélyében.
A város a meredek lejtők miatt nem volt alkalmas gépjárművek közlekedésére, ezért nem voltak utcák, csak hosszú, széles lépcsők, ezért sokszor az üzletek és a bejáratok ajtói közvetlen a lépcsőről nyíltak. A bányászokat és családtagjaikat vonat szállította a völgyből fel és le. A vállalat amerikai vezetői számára külön ”amerikai negyed” épült, iskolával és mozival, mely épületek többsége fából készült, keskeny házak voltak.
1967-ben a kormány megvásárolta a cég részvényeinek 51%-át, majd pár évvel később államosították az egész bányát, majd megalapították a Nemzeti Rézvállalatot. A bányászok sorsa nagy fordulatot vett, mivel nem a cég fejlődésére, és az emberek jólétére irányult a törekvésük, sokkal inkább a rézbánya leggyorsabban történő kiaknázására.
Az egyre romló életkörülmények miatt, sok lakó inkább a közeli városokba és a lentebb lévő völgybe költözött. 1977-re már csak 2000 lakója maradt a városnak, ezért a vállalat inkább őket is kitelepítette és felszámolta a várost. Több épület, köztük az amerikai negyed is lebontásra került.
Sewell-t a chilei kormány 1998-ban nemzeti emlékhellyé kiáltotta ki, az UNESCO pedig 2006-ban a Világörökség részének nyilvánította. Még saját gépjárművel sem szabad behajtani a város területére.
Napjainkban már csak kizárólag szervezett utak során látogathatják meg a turisták az elhagyott bányavárost.