A dobói Kápolna romjai

 Fotó feltöltése

A dobói templomon felül 1500 lépésre, a Kápolnabérc tetején, a Csipán puszta nevű helyen egy kápolna állott. Orbán Balázs korában még 12 öl magas homlokzati fala a fedéltetőig ép volt, akárcsak az oldalfalak 2 öl magasságban. Azóta a szentély falai egészen a talajfelszAnig leomlottak, a hajó oldalfalai a déli oldalon félig, az északi oldalon úgy állanak, mint a múlt században, valamint a háromszögű oromfal is. Az inkább templom nagyságú kápolna hajója 14 lépés, szentélye 10 lépés, szélessége mindkettőnek 9 lépés hosszú volt. Szentélyének apszisa meg félkör alakú.
A Kormos-pataktól jobbra esö domboldal környékén, a Csipán mezején feküdt a Dobó nevü település. A ma Faluhelynek nevezett területen egy XIV-XV. századi templom alapfalai, kissé odébb, a Kápolna-bérc nevü helyen félkörives apszisú kápolnának a romjai látszanak. A szentély talajfelszin alá került, de a meredeken felmagasló háromszög alakú oromfal tartja évszázadokkal ezelötti formáját.
A kápolnát 1594-ben Dobai András épittette, bár a hagyomány szerint Szent János tiszteletére egy bajából csodásan kigyógyult pásztor emeltette. Egy oklevélből tudjuk, hogy a kápolna ajtaja feletti felirat szerint Dobai András épAttette 1594-ben. A szentélyben volt feliratból tudjuk, hogy Haller János és neje, Dániel Sofia javAttatta 1733-ban. Az épAttetésre vonatkozóan egy hagyományt is feljegyzett a baróti anyakönyvbe bekötött régi jegyzet. Eszerint egy pásztor épAttette Keresztelő Szent János tiszteletére hálából, hogy némaságából csodásan meggyógyult. Benkő megjegyzi, hogy 1770-ben még épen állott, mellette remetelakóházakkal (ahol két-három remete lakott). Minden évben Keresztelő Szent János napján sokfelől Processióra a Római Valláson valók összegyűlnek.
1786-ig pálos szerzetesrendi remeték gondozták, de miután II. József feloszlatta a rendet, a XVIII. század végén pusztulása végérvényesen megindult, életének, romlásának és gyors eltünésének igaz története beleveszett a tözegmohalápok rejtelmeibe.A kápolnát várfal vette körül, melynek alapfalai a múlt század közepén még látszottak. Régi harangját 1848-ban beolvasztották. (Léstyán Ferenc - Megszentelt kövek)