Szent Rókus kápolna (Budapest)

 kápolna, floodlevel sign (en), katolicizmus

Az alapokból arra lehet következtetni, hogy már a IV. században állt itt egy kis temetőkápolna. Budapest 1945-os ostroma után a kápolna romjainak eltakarítása közben a szentély alatt egy háromkaréjos kamra maradványaira bukkantak. CELLA TRICHORA a latin neve az ilyen elrendezésű ókeresztény temetői kápolnáknak.
A megtalált kövek tanúsága szerint viszont az az építmény, amelynek romjaira a későbbi, Szent Rókusnak és Szent Rozáliának szentelt kápolnát emelték, a X-XI. században épülhetett. 1711-ben Pest város tanácsa az ismételten pusztító pestisjárvány megszüntetése érdekében, védőszentül Szent Rókust és Szent Rozáliát választva megígérte, hogy tiszteletükre kápolnát emeltet. A kápolna még abban az évben fel is épült. Kibővítésére az 1739-40-es évek nagy pestisjárványa után került sor. A városi tanács 1746-ban remetelakot építtetett a szentély hátsó falához. Az utolsó Rókus-kápolnai remete, András, 1806-ban hunyt el, a szerviták kriptájába temették. 1751 és 1765 között toronnyal és a homlokzatot díszítő szent szobrokkal gazdagodott a kápolna. A közkórház építésekor, 1797-ben, a kápolnát felújították, kialakították a torony sisakjának végleges formáját, a helytartótanács két harangot adományozott. A bejárat fölé zenekarzat épült.

www.sztrokus.hu/