AT&T telefonközpont (New York)

 skyscraper (en), 1974_construction (en), telephone exchange building (en)

170 méter magas, egy merő gránittömb az egész, olyan, mint valami óriási bástya. A sima felületet csak a négyesével elhelyezkedő hatalmas szellőzőnyílások törik meg, ablakai egyáltalán nincsenek.
Az épületet 1974-ben húzták fel, a gazdája az AT&T telekomcég, a tervezője John Carl Warnecke amerikai építész volt. Az akkoriban a divatból éppen kimenőfélben levő építészeti stílus, a brutalizmus jegyében készült – ennek az irányzatnak egyébként az egyik legismertebb képviselője a magyar származású Goldfinger Ernő. A brutalista épületek jellegzetessége a végletekig leegyszerűsített, funkcionális, szögletes formák használata – a telefontársaságnak pedig pont erre volt szüksége a szupertelefonközpontja elhelyezéséhez.

170 méteres magassága ellenére a felhőkarcoló mindössze 29 szintes, vagyis az egyes emeletek belmagassága közel hat méter. Az ablaktalanság sokat segít az épület légkondicionálásában, a gránit falak és az erődítményszerű forma pedig azért kell, hogy minél ellenállóbb legyen egy esetleges természeti katasztrófa ellen. Az épület önfenntartó, két hétig képes üzemelni csak a saját erőforrásait használva, ha esetleg romba dőlne körülötte New York. Eddig csak egyszer volt komolyabb üzemzavar a központban, 1991 szeptemberében, akkor a fél ország telefonvonalai megsüketültek, beleértve az amerikai repülésügyi hivatal belső hálózatát is, ami miatt több száz reptéren állt le az élet átmenetileg.
A kilencvenes évek végén a cég a telefonközpont egy részét átköltöztette egy másik épületbe, a gránit erődítmény pedig azóta egyre inkább az internetet szolgálja ki: szuperbiztonságos adatközpontok és szerverparkok töltik fel a felhőkarcolót.