Apátfalva–Nagycsanád közúti híd helye

 Fotó feltöltése

Az állandó híd építése már a reformkorban felmerült, és komolyan foglalkoztatta a vármegyét. Az ártéren fahidakat építettek, de a mederhíd csak a XIX. század végére, a millennium jegyében született meg. 1837-ben készült összeírás szerint a révhelyhez vezető út ártéri szakaszán három darab fahíd állt 5-5-18 öl hosszal és 3 öl szélességgel.

A mederhíd fölépítésére 1894. január 31-én tartottak versenytárgyalást, melyre három pályázat érkezett: a Schlick-féle vasgyártól, Nicholson W. Fülöptől és a Danubius Magyar Hajó- és Gépgyártól. Az alispán februárban a Nicholson vállalatot bízta meg a munkával.

A mederhidat Zielinski Szilárd tervezte. A helyszíni ellenőrzéssel Czappán József segédmérnököt bízták meg, akit júliusban elhelyeztek, így munkáját Flamm Samu harmadéves műegyetemi hallgató vette át. A pillérek 1894. december 12-én már álltak. A szerelést követő próbaterhelést 3768 mázsa kővel 1895. június 5-én tartották, majd június 9-én átadták a hidat a forgalomnak. A három egyforma csonka szegmens nyílás 47 m-es volt. A három-nyílású acélhíd alépítményei vasbetonból épültek. A mederhídhoz csatlakozó három független ártéri hidat ekkor nem építették át, továbbra is fahidak maradtak.

A háború első jelei már 1912-ben elérték Magyarcsanádot. Ekkor ugyanis a falu határában nagyszabású hadgyakorlatot tartottak, melyen 180 ezer katona vett részt. A hadgyakorlat során a Maros fölötti vasúti híd mellett katonai hadihidat állítottak föl, melyet megtekintett Ferenc Ferdinánd trónörökös és számos külföldi magas rangú katonatiszt is.

A jelentős forgalmú „szekérhíd" szerepe 1918-ban leértékelődött. A trianoni határral az átkelő határállomás lett. A falu egy csapásra az ország belsejéből a határ szélére került. A hidat csak a kettős birtokosok használhatták. Az ártéri hidakkal kapcsolatos jegyzőkönyv tanúsága szerint (1938) a 8,5 m nyílású feszítőműves, és a háromnyílású ékelt gerendás (15+15+15 m) hidat ekkor öt helyen alátámasztva használták.

A II. világháború alatt a bal parti pillér fölött a román katonaság egy beton fallal elzárta a hidat, és csak olyan széles nyílást hagytak, hogy egy szekér pont átférjen rajta. Az éjszakai közlekedési tilalom idejére a nyílást farönkökkel elzárták. A hídfőben állandó katonai őrséget állítottak. Az aláaknázott közúti híd bal parti szélső nyílása 1940. július 9-én, reggel nyolc órakor felrobbant. A robbanás egy román járőrparancsnokot maga alá temetett, és három további katonát megsebesített. Ezen a keddi reggelen, a tomboló nagy vihar miatt a hídon a közlekedés nem indulhatott meg. Reggel nyolc óra előtt a villám belecsapott a Kiss-féle apátfalvi téglagyár kéményébe, és annak felső szakaszát ledöntötte. A következő robajt a híd okozta. A híresztelésekkel szemben valószínűsíthetően villámcsapás okozhatta a híd felrobbanását. Ezt igazolja, hogy a robbanás idején a katonai szolgálatváltás pont a hídon tartózkodott. 1944-ben a híd mellett szovjet műszaki alakulatok pontonhidat vertek. A megmaradt nyílásokat államközi megállapodás értelmében, 1956-57-ben a Közgép elbontotta. Az alépítmények azóta is ott meredeznek a folyómederben.

Az elbontott híd felhasználásával épült két híd a Zagyva fölött. A 10 oszlopmezős, 47,85 m támaszközű rácsos acélhidak ma is forgalomban vannak Zagyvarékason és Szolnok határában (ferriviarius szerk.). A hídköltöztetés révén ismerjük a szerkezet főbb adatait. A 6,36 m tengely-távolságú főtartók között 4,5 m kocsipálya és 0,75-0,75 m kiemelt szegély van. A hidakat a végleges helyen állványról szerelték. A híd-költöztetés terveit Strébeli Géza (Uvaterv) készítette.
Forrás: www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterje...