Kastélypark (Kismarton)

 park, estate (manor / mansion land) (en), érdekes hely

 Fotó feltöltése

A kastély északi oldalán enyhén emelkedően mintegy 50 ha területen helyezkedik el az Esterházy család kastélyához elválaszthatatlanul kapcsolódó kastélykert.
Történelmi jelentőségét az adja, hogy a korai XIX. század egyik legjelentősebb un. tájparkja volt. Ehhez alapvetően hozzájárult a kert „parképítészeti” szépsége, a Leopoldina-templom és a mesterséges sziklaalakzatok, Ausztria legjelentősebbnek tartott Narancsháza és az előtte levő terasz, a kert vízellátását biztosító medencék és csővezetékekkel kiépített vízrendszere és természetesen a számtalan fa- és növényritkaságok együttese. Olyan növényritkaságok találhatók itt, mint a tulipánfa (Liriodendron tulipifera), vasfa (Gymnocladus dioicus), libanoni cédrus (Cedrus libani), japán akác (Sophora japonica) vagy a görög fenyő (Abies cephalonica). A kor technikai szenzációja volt a kert vízellátását biztosító gépház, a Habsburg Birodalomban az elsőként telepített Watt-gőzgéppel és a kapcsolódó a dugattyús szivattyúval.

A középkori eredetű, négyszögletes, saroktornyos vízivar 1622-ben a császári elzálogosítás során került az Esterházy család birtokába, majd rövid időn belül a család székhelye lett.
A kertre vonatkozó első jelentős hivatkozások gróf Esterházy Miklós korához, a XVII. századhoz kötődnek, mikor még várkertként már megjelentek a dísz-, haszon- és gyógynövények termesztése. A kastélyt átépíttető, már hercegi ranggal rendelkező Esterházy Pál un. olasz stílusban módosíttatja a kertet is. Kiépített utakat és téglalap alakú virágoskerteket készíttet, és a parkban megjelennek az első szobrok, medencék és szökőkutak.
1734-től II. Pál Antal herceg tölti be az örökösi szerepet. Az ő idejében 1740-től kezdődik meg a palota mellett a kert korai barokk stílusvilág szerinti átépítése. A kert átépítésére Louis Lorraine Gervais kertépítő kap megbízást, de terveinek végrehajtása csak részben valósul meg a kivitelezés során.
A következő korszak az 1794-től kezdődik, mikor II. Esterházy Miklós herceg veszi át a birtokot, aki a kor nagy francia felvilágosult gondolkodójának Rousseaunak a „vissza a természethez” szellemében alakíttat ki un. „természetes kertet”. Később 1797-től Matthias Pölt főkertészre bízza a kert továbbépítését. 1801-03 közötti további telkek vásárlásával ekkor bővül a kert a kétszeresére és ekkor épül meg az un. „Narancsház” (1803) és más üvegházak is.
1803-ban Charles Moreau, a neves építész és kerttervező áll az Esterházyak szolgálatába. Moreau 1811-28 között Anton Niermayer udvari kertész közreműködésével készített egy utakkal és sétányokkal jól bejárható, fás ligetekkel, valamint mesterséges patakokkal, tavakkal, vízesésekkel ellátott tájkertet és az általa tervezett, kerti épületekkel (Mária-templom, Leopoldina templom, Gépház) alakította át egy egységes szerkezetbe a kert területét és annak környezetét. Moreau és Niermayer munkásságának eredmnyei adják a kastélypark mai arculatának alapjait.
II. Esterhazy Miklós 1833-ban bekövetkezett halálával, ill. a családban addig keletkezett nagy adósság miatt a kert gondozása és karbantartása jelentősen csökkent, így annak állapot romlásnak indult.
Majd 1897-től IV. herceg Esterházy Miklós (1869-1920) ad megbízást a kert és Narancsház felújítására Anton Umlauftnak a császári udvar főkertészének.
A két világháború alatt az építményekben és a parkban jelentős károk keletkeztek sérült a vízvezetékrendszer, a tavak kiszáradtak, rombadölt a narancsház jelentős része, az üvegházak megsemmisültek (most teniszpályák vannak itt), csökkent a cserje- és faállomány. A háborúk közti időszak bizonytalan politikai helyzete miatt a kert ápolásának elmaradása miatt a növényzet burjánzásnak indult.
1945-től a park nyitottá, „népkertté” vált, majd 1953-ban a park része lett a fürdő is.
1987-ben a kastélypark karbantartási és felújítási munkáinak szakértői felügyelete és munkák felgyorsítása érdekében, a park szolgálatában egy „pártfogói szervezet” jön létre („Freunde des Eisenstädter Schlossparks”).
Az Európai Únió a határokon átnyúló, a térségre vonatkozó „Nagy Kertek” („Die großen Gärten”) elnevezésű projek támogatásának köszönhetően 1990-ben újabb jelentős lendületet kapnak a már megkezdett park műemléki megóvási munkái.
A parkfenntartás kiemelt feladatai: történelmi fa- és növényritkaságok élőhelyének megőrzése valamint pótlása, víz- és tórendszer teljes felújítása, műemlék parképületek restaurálása, fák rendezett metszése füves rétek kaszálása, úthálózat és sétányok karbantartása, hogy a helybeli lakosság és az idelátogató utazók a vonzó természeti szépségek mellett megtalálják a mozgás, a séta és a pihenés rekreációs lehetőségét, vagy a kulturális rendezvényeken a hasznos kikapcsolódás lehetőségét.