Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet

 rét, természetvédelmi terület, nemzeti park

A védett terület nagysága: 8 199 hektár.
Elhelyezkedés: A tájvédelmi körzet hét különálló egysége a Füzesabony, Poroszló, Kisköre, Jászapáti által határolt területen található.

Síkvidéki, folyó menti területek természetrajzának ismertetésekor – legyen szó az Alföldről, a Duna mentéről vagy más területekről – Magyarországon mindig szembe kerül az "egykor volt vízi világ" gazdagsága, és a – jóindulatú, elkerülhetetlen, de a kor tudásának hiányosságai miatt gyakran eltúlzott – folyószabályozások, vízrendezési munkálatok utáni szegényebb állapot. Ez utóbbit, a talajvíz magasságának függvényében, gyakran a száraz, szikkadt, elszikesedő területek megjelenése jellemzi, amelyek a legkevésbé sem alkalmasak növénytermesztésre. Ezek a területek általában parlagon maradnak, de legjobb esetben is csak sovány legelőként hasznosíthatók.
Két jellegzetességük miatt azonban ezek a másodlagosan elszikesedett (nem természetes módon kialakult) területek gyakran igen értékes területté válnak. Az egyik, hogy tőlünk nyugatra a kontinensen nemigen találhatók ezekhez hasonló sós szikesek (legközelebbi rokonaik a tengerparti, illetve az ázsiai sós puszták). A másik, hogy ezek a szikesek rendkívül értékes madárvilágnak biztosítanak táplálkozó és fészkelő helyet (legértékesebb tagja az ún. sziki fészkelőközösség tagjai).

A Hevesi Füves Puszták a Kiskörei-víztározótól keletre azokat a szikes vagy elszikesedő élőhelyeket gyűjti egy csokorba, amelyek nagyságuk, minőségük révén még védelemre érdemesek. A kisebb-nagyobb védett területeket mezőgazdaságilag művelt területek gyűrűje veszi körül. Az egyes területek Poroszló, Tiszanána, Pély, Kömlő, Átány és Erdőtelek határában találhatók.
A területeket jellemzően szárazságtűrő sziki gyeptársulások, ürmös szikes gyepek, kisebb területen löszpusztagyepek borítják. Egyes részeken (például Poroszló vagy Sarud mellett) már kialakult szikformációk találhatók – vakszik foltok, kisebb-nagyobb szikpadkák –, más területeken esetleg száraz és éppen szikesedésnek induló gyepekkel találkozik a látogató (Tiszanána környékén).
A szikesek többsége fátlan puszta, néhányon esetleg néhány kisebb-nagyobb facsoport, a legelő állatok delelésére használt ritkás legelőerdő található (általában azok is akácosok). Csak kevés olyan terület akad, ahol kisebb foltokban még fennmaradt az egykori hatalmas kiterjedésű alföldi fás pusztát idéző homoki tölgyes társulások.
Bár általában a szikes puszták kifejezetten száraz élőhelyek, ahol kisebb vízér, esetleg jelentősebb patak szeli át a területet ott – éppen a talaj rossz vízvezetése miatt – gyakran kialakulhat kisebb-nagyobb tocsogós, mocsaras sziki élőhely, amelynek nádas, esetenként sásos, kákás partjait fűz-nyár ligetecskék veszik körbe (Poroszló, Pély).

Mint oly sok táj esetében, itt is elmondható, hogy ezek a kis szikes világok csak a felületes szemlélő számára unalmasak. Túlzás nélkül mondható, hogy a szikes puszták csodálatos látványt nyújtanak – legyen az rekkenő fehér hőség vagy a vihar előtti sötétség. Ehhez társul a szik színpompás növényközössége, amelynek egyik látványos tulajdonsága a felszín legkisebb változásaira is reagáló mozaikosság. Már néhány centiméter eltérés is más és más növényközösségnek teremt életlehetőséget. A füves puszták szikes és szikesedő területeinek jellegzetes növényei közé tartozik az ecsetpázsit, a veresnadrág csenkesz, a sóvirág, a bárányparéj, a varjúháj, a szarvaskerep, a réti peremizs, a bárányüröm, a sziki üröm, a sziki őszirózsa. Virágaik tavasztól őszig a vöröstől a liláig különböző színekbe öltöztetik a pusztát.
A szikesedő területek közé ékelődő löszpuszták túlnyomó többségét ma már művelik, a szikesek között fennmaradt területeiket könnyű felismerni a ligeti zsálya és a macskahere megjelenéséről.
A nedvesebb területek, kis vízállások környékén csetkáka, lila orvosi nadálytő, mocsári kosbor él.

A hevesi puszták legnagyobb értékei az itt táplálkozó és költő madarak, amelyek között Magyarország legféltettebb madárfajainak tucatjai találhatók. A területen – elsősorban a pélyi, a poroszlói és a tiszanánai pusztákon – az Alföld két legizgalmasabb pusztai madara, a túzok és az ugartyúk talál menedéket, és él viszonylag nagy számban. A nedves réteken, tocsogósokban haris, bíbic, piroslábú cankó, a mocsaras vízjárta területeken szürke gém, vörösgém, nagykócsag, bölömbika fészkel. A pusztákon rendszeresen költ a széki lile, a széki csér, a fogoly, a fürj. A kisebb erdőfoltokban kék és vörös vércse, szalakóta, a löszös részeken gyurgyalag fészkel.
Az emlősök közül a legfontosabb a több védett foltban is megtalálható ürge, ami a ragadozó madarak, elsősorban a Bükkből vadászni idejáró kerecsensólyom legfőbb tápláléka.

www.foek.hu/zsibongo/termve/tk/hevesip.htm