Kozma utcai Izraelita Temető (Budapest)

 park (88), izraelita temető

 Fotó feltöltése

Az Új köztemetõ létesítésekor jelentõs területet biztosított a fõváros az izraelita hitközség számára a rákoskeresztúri határban. Erre azért is szükség volt, mert a fõváros zsidótemetõinek többségét addigra lezárták, a Salgótarjáni úti temetõ pedig igen hamar betelt. 1905-1910 között elõször is a betelt Váci úti temetõbõl exhumáltak nagy számú halottat, és hozták át maradványaikat külön zsákokban az új sírkertbe. Elhelyezésükre a fõváros újabb területeket adott át a pesti chevra kadisának, és így alakult ki hazánk legnagyobb zsidótemetõje, ahova máig mintegy 300 000 halottat temettek (ugyanakkor számos zsidó származású tudós, mûvész, vagy arisztokrata hamvai kerültek a nagyobb köztemetõkbe). Itt nyugszik a fõvárosi zsidóság elitje, a vallási, kulturális, mûvészeti élet kiválóságai, és páratlan jelentõségû a Kozma utcai fal mellett húzódó mauzóleumsor, amelyben a síremlékeket a kor leghíresebb építészei tervezték.

Már messzirõl látható a monumentális, fehér ravatalozó, amely 1891-ben épült Freund Vilmos tervei szerint. Bejárati oroszlánjait Stróbl Alajos alkotta meg. Maga az épület háromosztatú, van egy elsõ osztályú és egy másodosztályú szertartásterem. A szertartásteremnek két külön része szolgál a nõk, illetve a férfiak búcsúztatására. A mór stílusú kapuzat mögötti elõcsarnokban gyûjtötték össze az elpusztult vallási épületeknek, megszûnt vidéki zsinagógáknak, és a holokauszt vidéki áldozatainak az emléktábláit.

A legkorábbi halottaknak a régi temetõkbõl exhumáltak számítanak. Az 1905-10 közötti áttemetésekre Lajta Béla emlékmûve emlékezteti a látogatókat. Ekkor került ide az archaikus rabbisor sok neves halottja is, akiknek a sírja ma egyben fontos zarándokhely is. Közülük ki kell emelni a rabbitanács híres vezetõjét, a száz évesen elhunyt Oppenheimer Simon Ben Dávidot, akinek sírján mindig nagy halomban állnak az emlékezés kövei, az üzenetek és az imádságok, vagy a pesti zsidóság vezetõjét, a zsidó gimnázium tanulói részére a külön hitoktatás bevezetõjét Wahrmann Izraelt és Kunitzer Mózest, az elsõ budai fõrabbit. Eredetileg is ezen a helyen nyugodott viszont Kohn Sámuel, a XIX. század zsidóságának jeles alakja, a neves tudós, aki elsõként tartott magyar nyelvû szertartást, és nagy szerepe volt az országos kongresszus megszervezésében. Késõbb kialakult egy újabb rabbiparcella is. Ide kerültek a XX. század tudós rabbijainak földi maradványai,

A már említetten kívül még számos emlékmű, sőt tömegsír is található a temetőben. A bejárat közelében van a 48-49-es szabadságharcban résztvevő jelentős számú zsidó katona emlékköve, valamint az I. világháborúban harcoltak emlékmécsese. Itt van még egy munkaszolgálatos század emlékműve is, akiket hazatértükkor a németek Kiskunhalas határában lemészároltak. A legmonumentálisabb azonban az 1949-ben épült holokauszt-emlékmű, amelyet Hajós Alfréd tervezett. Kőpilonjain áldozatok százezreinek neve olvasható (azoké, akik emlékét valaki megőrizte), és rengeteg a ceruzával felírt pótlás is. A deportált egész családokra külön táblák is emlékeztetnek. Körülötte vannak a tömeggyilkosságok azonosított áldozatainak parcellái (a balfi áldozatok parcellájában van a deportálásokban elhunyt színészek emlékköve), és külön helyre temették el a meggyalázott tóratekercseket is. Itt van emlékoszlopa Szenes Hannának is. Holttestét itt temették el, de később exhumálták, és Izraelbe szállították. Az emlékművek, tömegsírok sorát a Budai Vár középkori zsinagógája alatt talált, a 60-as években ide hozott hamvaké zárja.

Forrás:
www.zsinagogak.com/index.php?option=com_content&task=vi...