Rétszilasi-tavak természetvédelmi terület

 halász/horgász hely, birds (en), madármegfigyelő / madár figyelés, mocsár, természetvédelmi terület, nemzeti park, lovassport

 Fotó feltöltése

Sárvíz-völgye: egészen a 19. század végéig a Dunántúl egyik legnagyobb mocsárvilága. A Velencei-tótól egészen a Mezőföld északi határvidékéig nyúló, víz-éltette táj tengelye a Sárvíz-patak volt. A környezeténél mélyebb fekvésű terület nagy részét kiterjedt mocsarak, lápok, láperdők és nedves kaszálók jellemezték – gazdag élővilágnak teremtve életlehetőséget.
A lecsapolások már a 18. században megindultak, de a délkeleti irányban lejtő, természetes víztárolóként működő táj nagy részének művelésbe vonását csak a múlt század fordulója körül sikerült elérni. A legmélyebb Sárvíz menti területeket pedig – szerencsére – máig sem sikerült elhódítani a víztől. A gazdasági hasznosítás érdekében ezért (jobb híján) már a huszadik század elején halastavakat alakítottak ki. Ezt a majd tizennégy kilométer hosszan elnyúló halastórendszert is ebben az időben alakították ki a Sárvíz, és a terület két legnagyobb lecsapoló csatornája – a Malom- és a Nádor-csatorna – mentén. A rendszer tizenkét nagy (tíz- és hetvenhektáros felületű), tizenhat kisebb (legfeljebb öthektáros) tóból, valamint több keltetőtóból áll.
A halastavakon eddig több mint 220 madárfajt számláltak össze, és ennek közel fele fészkel is a területen.
A terület egy részén – vezetővel! – adottak az ökoturizmus lehetőségei (horgászat, madármegfigyelés, lovaglás stb.), Rétmajorban pedig halászati múzeum mutatja be az egykori Sárrét halász, pákász, csikász emberének életét.

www.foek.hu/zsibongo/termve/tt/retszil.htm