Református templom (Karcag)

 templom (10), református

A XVI. században Karcagon élénk közösségi élet folyt, így már feltételezhető az egyház működése is. A közösség meglévő temploma a tizenöt éves háborút valószínűleg kibírta, mert 1633-ban a templomhoz tornyot építettek, melybe 1636-ban Eperjesen aránylag nagy harangot öntettek. A templom a század végére roskadozó állapotúvá vált, ezért a hibák kijavításához egy romba dőlt templom anyagát hordták össze. 1725-ben a második harangot is beállították.

A templom szűkösnek bizonyult az egyre növekvő népesség számára, ezért 1730-ban kérvényezték kibővítését, de csak 1743-ban kezdhettek az új templom építéséhez. Az érintetlenül hagyott régi torony mellé emelték. A templom bolthajtással és igen díszes kivitelben készült. Az egyházmegyében akkor páratlanul nagynak számított. A kor mértéke szerint impozánsnak mondható épület 1756-ra elkészült belső berendezésével együtt. 1759-ben feltették a harmadik harangot is.
A felépített új templom azonban szerkezetében gyengének bizonyult, ezért 1793-1797-ben a toronnyal együtt újjáépítették Rábel Károly gyöngyösi építőmester tervei szerint, megváltoztatva az eredetileg keletelt templom tájolását 90 fokkal. Az 1861-ben megalakult helyi presbitérium azonnal hozzáfogott az eredetileg barokk templom romantikus stílusú átalakításához. Az addig hegyes toronytetőt kupolásra változtatták körsétálóval és bástyaszerű kiképzéssel, hogy a tűzőrségnek alkalmasabb legyen. A torony is impozánsabb lett, vasrácsai klasszicista stílusban készültek. 1874-ben két harangot készíttetett a helyi közösség, 1879-ben pedig felszerelték az úrasztalát. Orgonája 1866-ban épült.