Áden

 város, former national capital (en)

Áden (arabul: 'Adan) egy vulkanikus eredetű szigeten alakult ki, melyet földnyelv köt össze a szárazfölddel, s ily módon nyújt védelmet a hajóknak a viharok támadásai elől.
A már az ókorban említett kikötőváros lakossága még Mohamed próféta életében (570-632) felvette az iszlám vallást. A középkorban a Vörös-tenger és az Indiai-óceán közti legfontosabb kikötőként tartották számon, s a városnak a világutazó Marco Polo beszámolója szerint 1267-ben már 80 000 lakója és számos mecsetje volt. Az eszményi fekvésű kereskedőváros hamarosan felkeltette az idegen hatalmak hódítási vágyát. Az ismétlődő támadások, megszállások, fosztogatások és a régi kereskedelmi útvonalak áthelyeződése végül Áden hanyatlásához, majd elnéptelenedéséhez vezettek: a város lakossága mintegy 1000 főre csökkent.
A régi kereskedőváros életében nagy változást jelentett, amikor 1839-ben elfoglalták a britek. A Szuezi-csatorna megnyitása után több hajó érkezett kikötőjébe, mint bármikor azelőtt. Áden kezdte visszanyerni régi fényét és jelentőségét, és a 19. század végére New York és Liverpool után a világ harmadik legnagyobb kikötőjének számított.
Áden legérdekesebb látnivalója a Crater-negyed: a vulkán alján elterülő városrész, melyet erődítményszerűen vesznek körül a meredek lávafalak. A város e legrégebbi negyedében jellegzetesen keleti szúq éli a maga színes életét, műhelyekkel, teázókkal és kifőzdékkel. S amilyen színes a kis boltok árukínálata, olyan változatos a szűk utcákon tolongó emberek ruházata is: arab turbánt viselő férfiak, színes kendőkbe burkolózó afrikai nők, tetőtől talpig hófehérbe öltözött indiaiak és hátizsákos, zilált küllemű európai turisták.