Vizslás

 falu  Kategória hozzáadása

Vizslás község Nógrád megyében, a Salgótarjáni kistérségben. Népesség: 1.405 fő (2001).
Vizslás története az 1242-es tatárjárás idejére vezethető vissza. A falu nem jelenlegi helyén feküdt, hanem a mostani Vizslás-Újlak környékén, ahol a későbbi ásatások során több leletet is találtak.
Megtalálták az egykori falu alaprajzát és még több más érdekességet, mely igazolja, hogy a tatárjárás olyan mértékű emberirtással járt, hogy Vizsláson csak négy család maradt életben: Sándor, Jakab, Vincze és Kakuk. Ezek máig is a település törzsfáját képezik. Vizslás-Újlakról menekültek a családok a falu mai helyére, amelyet minden oldalról erdővel borított dombok vesznek körül.
A falu elnevezéséhez kapcsolódik egy régi mítosz is, miszerint egykor Mátyás király mátrai vadászata során ezen a helyen pihent meg, és ekkor adták neki a falubeliek a vadászathoz szükséges vizsla kutyákat. Innen kapta a falu a nevét.

A község közelében lévő Borsos-domb tetején bronzkori temetkezési helyet tártak fel az 1940-es években. Leletanyaga a budapesti Nemzeti Múzeumba került. A mai újlaki településrész már a tatárjárás korában lakott volt Faluhely elnevezéssel. Az első írásos említés - Wyslas néven - 1456-ból származik. Egymástól két kilométerre lévő településrészből - Vizslásból és Vizslás-újlakból - áll. A hagyomány szerint Újlakpuszta határában állt a Petőfi Sándor által megénekelt Kutyakaparó csárda, amelyet a költő akkor látogatott meg, amikor Salgó várában is járt. Van a községben néhány népi építészeti értéket jelentő lakóház, amelyek közül is a legjelentősebb a két "szabadkéményes" épület.
Valamikor mindkét településrészen működött kőszénbánya, de már mindkettőt régen bezárták. Ma a lakosság jelentős része mezőgazdaságból él, illetve a közeli Salgótarjánban dolgozik.