Panyola

 falu  Kategória hozzáadása

Panyola község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati kistérségben. A Szatmári-síkságon, a Tisza-Szamos-közben, közvetlenül a Szamos folyó jobb partján, a torkolattól kb. 12 km-re délre fekvő település. A község mellett folyik a Túr szabályozott vízhozammal és 3 km-re északra a Tisza. E három folyó felszínalakító munkája eredményeként alakult ki az egyhangúnak nem nevezhető táj.
A település határát északon a Tisza folyó, dél-délnyugaton a Szamos folyó zárja le. A XIX-XX. század-ban jelentős határváltozások, illetve határrendezések történtek, különösen a folyószabályozások, majd a közelmúltban összevont termelőszövetkezetek kialakítása, majd szétesése miatt.
Panyola területe a honfoglalást megelőző időben is lakott hely lehetett. Első okleveles említése 1247-ből való. Nevét írják Ponula, Kisponula(1379), Ponyala, Panyola(1382) és Panyla alakban.
Panyola és környéke:
- VÁSÁRMEZŐ-DOMB
Több mint kétszáz évvel ezelőtt egy rejtélyes "domb", a Vásármező-domb hívta fel magára a lakosság figyelmét azzal, hogy annak idején egy Simon István nevű gazda az itt talált aranypénzből lett hírtelen nagygazdává. A községtől északnyugatra 2 km-re, a környező szinttől 14 méterrel kiemelkedő természetes képződmény felszínén az 1960-as években 2 cserépedény darabot, pattintott kova és obszidián eszközöket találtunk, amelyeket a Beregi Múzeumba szállítottunk be. A domb neve már 1402-ben Wasarmezew alakban előfordul.
- ÁSOTT-FOK
1964 óta ismert az Ásott-fok, ahol ez időben még nagyobb méretű cseréptöredékek, eszközök bőven voltak a felszínen. A nagy részük felaprózódott. Az 1990 óta folyó ásatások bizonyító leletei szükségessé tették a terület védelem alá helyezését és jelenleg a Hortobágyi Nemzeti Park felügyeli.
- ZSARÓKERTI FAÉPÍTMÉNY
Jelentősebb régészeti objektum a ma már partvédő kőfallal elzárt zsarókerti faépítmény a Tisza medrében, illetve partfalban. Csak alacsony vízállásnál volt látható és bontható. Valamikor Kisarhoz tartozott.
1931-ben fedezték fel a Tisza-partból kiálló gerenda- és cölöpsort. A nagyobb árvizek a 6 m magas partfal leszaggatásával, alámosással tették szabaddá a minden bizonnyal erős cölöpépítményt, melynek hosszát, alakját megbecsülni nem sikerült az 1943. évig tartó ásítások során. Az itt élők – akik az ásatások előtt és után évtizedeken át le-lefaragták és elhordták a faanyagot – mintegy 100 m-t meghaladóra becsülték. Építési idejét sem ismerjük. A kutató kitartott azon véleménye mellett, hogy erős favárral, faerődítménnyel van dolgunk, ami szűkebb hazánkban másutt nem került elő. Vannak ellenérvek, hogy úttest, malomgát, partvédőmű stb. lehetett, de az építési szerkezet kizárja ezek igazát. A faszerkezeten belül cölöpépítmények maradványai is előkerültek. A panyolaiak az ásatási munkákat Attila sírjának kutatásával hozták kapcsolatba, amihez a három folyót vették igazoló ténynek.
- REMETESZEG
A Tisza bal partján Kisar felé, a folyó árteréből kiemelkedő tereprészen lévő település volt Remeteszeg. A máig élő szájhagyomány szerint "falu volt kolostorral, ami elsüllyedt, de harangja minden hetedik évben megszólal." Már a XIII. század-i oklevél említi, de a XV. század-ban a települést elhagyták. Az 1979-ben végzett ásatás bizonyította, hogy Árpád-kor-i és középkor-i falu volt. A templom alapjainak mérete és kolostorának maradványai, a talált cserép- és kőtöredékek arra engednek következtetni, hogy rangos település lehetett egykor. Amiért elhagyták, az a folyó szorítása – szinte elmosta –, de külső pusztulás sem elképzelhetetlen (tatárbetörések). Miután a Tisza szabályozással ide került, a panyolaiak sok téglát hazahordtak innen építkezéseikhez, azt is tartottak róla, hogy téglaégető hely volt.