Lábatlan

 város  Kategória hozzáadása

Lábatlan város Komárom-Esztergom megyében, az Esztergomi kistérségben.




Lábatlan és Piszke lakossága a XVIII. században szőlőműveléssel, fuvarozással, márványfejtéssel foglalkozott. Lábatlannak a XIX. században ismert 3 kőszénfeltárása, de egy sem fejlődött bányává, mészkő- (szürke márvány) és márgalelőhelyei viszont igen. Ezekre a XIX. és XX. században országos jelentőségű építőanyag-ipar települt.

Piszkén szőlőművelés, „márványkő törése”, mészégetés és mészkőkereskedés nyújtott biztos anyagi alapot a lakosságnak. Piszkének a századfordulón virágzó ipara volt. E korszakban a 300-400 m hosszú pisznicei bánya adta – számos más mellett, pl. Ördöggát – a „hazai legjobb márványanyagot… túlnyomóan vörösmárványt”. 1905-ben modern felszerelésű kőfaragó üzemet létesített Fellegi Antal. A „vörös márvány” azonos volt Piszke nevével. Hajóállomásáról Németország, Svájc és Dánia felé is indultak szállítmányok.

Településünkön a XIX. század második felében indult meg az iparosodás. Az első üzemek létesítésével, a nagyarányú fejlődés következtében a község lakossága megkétszereződött.
Az 1868-ban alapított cementgyár ipartörténeti jelentősége, hogy itt kezdték el Magyarországon a portlandcement gyártását. A Bersek-hegyi alsóliász (jurakor) márgabányával 3,5 km-es drótkötélpálya kötötte össze a gyárat.
1907-ben létesült az azbeszt cement-, pala- és papírgyár. Ez a gyár 1925-ben csak papírgyártásra tért át.
1942-ben alapították a beton-, vasbeton- és feszített betonelem gyárat.

A település életét meghatározták és meghatározzák a munkalehetőségek, amelyre döntően az ipari üzemekben van lehetőség. Jelenleg a városban a három nagy gyár mellett működik számos kisebb vállalkozás is.

A gazdaság fejlettségi színvonala és az adott település fejlődése között szoros a kapcsolat: egy fejlődő, virágzó gazdasággal rendelkező település maga is látványosabban fejlődik.
Az ipari termékek szinte mindenhová elviszik városunk hírnevét. Ma a Lábatlan név hallatán Magyarországon mindenhol a cement-, mész-, és betongyártás jut az emberek eszébe, Piszke neve pedig a reklámokból jól ismert papíripari termékek származásának helyét jelöli („Piszke papír – minden esetre”) .
A Piszkei Papír Rt. gyártja többek között a „Crepto” toalett papírokat, „Szilvia” papírtörlőt, „Nárcisz” papírzsebkendőt.
A jelenleg Holcim Hungária Rt. néven üzemelő cementgyár 1868–ban kezdte meg működését, cementgyártással és mészégetéssel foglalkozott. Ma a Holcim Rt.-ben történik a cementgyártás, a Calmit Kft. végzi a mészgyártást.
A Pfleiderer Vasbetonipari Rt. építési betontermékek gyártásával foglalkozik.

Természetesen Lábatlanon napjainkban nemcsak e három nagy gazdasági társaság működik. 2001-ben a Lábatlanon működő vállalkozások száma 304 volt. Ebből a jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások száma 50, a jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozások száma 254.

A város népességének 64,8%-a, vagyis 3.499 fő* tartozik a munkaképes korúak csoportjába. Annak ellenére, hogy a Lábatlanon tevékenykedő gazdasági szervezetek nagy létszámot foglalkoztatnak, munkanélküliek is vannak a településen. A regisztrált munkanélküliek száma: 165 fő.
A Lábatlanon élő aktív keresők 62,4%-át (1.383 fő) a helyi üzemek, válla1kozások foglalkoztatják, az eljáró munkavállalók száma 834 fő*.
[* Forrás: Központi Statisztikai Hivatal – 2001.]
A munkaképes korú népesség száma 2001-ben 3.498 fő volt. A lakónépességből (5.397 fő) a helyben lakó aktív keresők száma 2.217 fő (41,1%).
A munkaképes korúak közül a városból eljáró dolgozók száma 834 fő, vagyis csupán 23,8%-a a lábatlani munkaképes korúak csoportjába tartozóknak és 37,6%-a a helyben lakó aktív keresőknek.
A helyben dolgozók az aktív keresők 62,4%-át képezik, az elingázók az aktív keresők 37,6%-át teszik ki. A helyben foglalkoztatottak közül a bejárók 43,3%-ban vannak.
A településünkre bejáró napi ingázók száma 1.058 fő, tehát 224 fővel, vagyis 26,9%-kal többen járnak ide dolgozni, mint ahányan eljárnak.
A helyben lakó aktív keresők száma 2.217 fő, a helyben foglalkoztatott aktív keresők száma pedig 2.441 fő, tehát a település foglalkoztatottsága 110,1%-os, mely adat alátámasztja a település térségi foglalkoztatási központ szerepét.

A Tata és Vidéke Takarékszövetkezet 1978 óta működik a településen jelentős lakossági felhasználóval, így komoly pénzforgalmat bonyolít le.

Lábatlanon 1872-ben létesítettek távírdát, mely a postai szolgáltatások egy részét képezte. A postahivatalok jelenlegi helyükön 1942-től működnek. A kézbesítést 6 fő látja el, az ügyfélszolgálati helyeken pedig összesen 6 fő végzi a postahivatalok belső munkáját. A postán hírlapárusítás és széles körű banki szolgáltatás is működik.

A különböző biztosító társaságok területi képviselőikkel vannak jelen a településen, kiszolgálva a lakosságot.

Településünkön mezőgazdasági szövetkezet nem működik.
Egyéni gazdálkodók száma 370, ebből őstermelő 71.

Ha Lábatlan fejlesztésérő beszélünk, mindenek előtt be kell mutatni annak gazdasági felépítését, tisztázni kell a gazdasági erőviszonyokat.
A termelés, feldolgozás és értékesítés integrációs láncolata teremti meg a nemzetközi léptékben is versenyképes építőipart és könnyűipart, amely az Európai Unióba történő belépésünk után is biztosítja helyünket a minőségi termékek piacán.


Történelmünk

Ha a mai Lábatlan történelmét szeretnénk megismerni, tudnunk kell, hogy a község hajdanán két településből állt: Lábatlanból és Piszkéből. A szoros összefonódás községünk egész történelmét átszövi. Még most is gyakran használják megkülönböztetés céljából ezeket a neveket- település részek behatárolására.


A Duna ebben a szakaszban egy nagyot kanyarodik, s ebben a kanyarban épült Piszke falu. Piszke valószínűleg a szláv pesek (durvaszemű homok, vagy murva) szóból származik, amely a nyelvészek szerint a Duna aranytartalmú homokjával hozható összefüggésbe. A hagyomány szerint a község neve Duna Nedecze volt, melyet később változtattak Piszkére. A falunak csak a főutcája fekszik sík területen, az összes többi utca hegyen vagy hegyoldalon van. III. Béla király német lakosságot telepített ide. Piszkéről az első okleveles emlék 1385-ből maradt fenn, amely szerint Lábatlani Helsinki Pál leánya és férje birtokolta mindkét községet. Iskolája állami elemi népiskola, iparostanonc és ismétlőiskola 1903-ban épült.


Lábatlan nevének eredetét számos monda próbálja bizonyítani, ezek közül egyik az, amely szerint réges-régen egy magyar királyt fogságba ejtett az ellenség, majd összebilincselték egyik hű katonájával. A katona levágta saját lábát csak azért, hogy a király bilincseiből kiszabadulva el tudjon menekülni. A király katonájának a Lábatlan nevet adományozta, s mellé azokat a földeket, amelyen Lábatlan község kialakult. Amit a község múltjáról bizonyosan tudunk, hogy a Zovard nemzetség ősi birtoka volt, tehát hazánk legrégebbi települései közé tartozik. Minden bizonnyal a Honfoglalás óta lakott. A rómaiak korában a Duna mellett vezetett a határvonal (limes), amely a világtörténelem egyik legnagyobb katonai védereje volt. Erről Tokodon és Nyergesújfalun megerősített tábor, Lábatlanon, Neszmélyen és Dunaalmáson őrtorony tanuskodik. A falu legkorábbi okleveles emléke 1267-ből maradt meg, amikor IV. Béla, Miklós főlovászmesterének 18 eke földet adományozott Lábatlanon. A XIV. század elejétől fejlődésnek indult, lakossága növekedett. A kereskedelmi útvonalak közelségének köszönhetően a község lakosai bekapcsolódhattak a piaci árutermelésbe. 1440-ban már állt református templom egy Árpád-házi templom romjain. A XVII.-XVIII. században Lábatlanon és Karván a Nedeczky-család majorságot tartott fenn.


Községünk első gyáralapítása a Gerenday család nevéhez fűződik, piszkei márványt termelt ki, amit Budapesten dolgoztak fel. Később Gerenday Antal hajóállomást is szerez Piszkének, ahol a bécsi hajó is kikötött, és a kőfaragó üzemben készült árut hajóval szállították Pestre.


A két település a történelem során többször cserélt gazdát. A község nagy emberei, tulajdonosai között meg kell említeni a Lábatlani, a Nagybaráti Huszár, a Nedeczky, a Reviczky, a Gerenday családot, Ratkovics Pál, Miskolczi József nevét.


1944. március 19-én németek szállták meg a két falut, a zsidókat kitelepítették. A faluk következő év március 28-án szabadultak fel.


1950. szeptember 6-án Lábatlan és Piszke nagyközségeket Lábatlan néven egyesítették. Az egyesítés után az élet minden területén hatalmas és gyors fejlődés indult meg. Községünk történetéhez szorosan kapcsolódik az ipar kialakulása.


A lábatlani cementgyár létesítése, s ezzel Lábatlan iparosodásának megalapozása Konkoly Thege Balázs és Hanning Mátyás nevéhez fűződik. A gyár először egy 16 kamrás körkemencéből és egy 60 méteres kéményből állt. 1887-ben épült egy nagy aknakemence. A külföldi tőke beáramlása iparilag, és néprajzilag is megváltoztatta Lábatlan településének jellegét. A lábatlani cement jó minőségével növelte a falu hírnevét és keresett építőanyag-ipari termékké vált. Nagymértékű gyárépítés 1952-ben kezdődött meg. Ennek során a régi gyár csaknem teljes egészében lebontásra került és helyébe teljesen új, korszerű üzem épült. Elkészült a modern irodaépület, külön közfürdő is létesült a sportolók és a község lakossága részére. Ma már a svájci Holderbank a tulajdonosa a gyárnak.


1908-ban kezdte működését az azbesztcement-papírgyár. Miskolczi József 1925-ben beszerzett egy papírgépet. Ezzel középfinom csomagolópapírt, kalapcsomagoló-papírt, egészségügyi papírt, dohánypapírt gyártottak. 1957-ben megkezdték az üzem korszerűsítését. 2 millió forintos beruházással megkezdődött a finn Lábatlani Vékonypapírgyár építését. Ez Közép-Európa egyik legnagyobb és legmodernebb gyára. A gyár ma többségi görög tulajdonban üzemel Piszke Papír Rt. néven üzemel.


1943 nyarán indult be a vasbeton-aljak gyártása. A gyár 1952-ben munkásszállót, 1954-ben lakótelepet létesített. 1964-ben mezőgazdasági betonelemek gyártása kezdődött meg. A gyár ma Pfleiderer Vasbeton Rt. néven működik.


Községünk és környékét, a Pisznicei-hegységet nagy mennyiségű vörös márvány alkotja. A bányaművelést az 1800-as évek végén indították meg. Ekkor lendült fel Piszke községben a kőfaragó ipar. A kőfaragók világszerte hírnevet szereztek értékes szobrászati és épületszobrászati termékeikkel. A termékei mind hazánkban, mind külföldön híresek. Innen szállították a Parlamenthez, a Halászbástyához, a Hilton Szállóhoz, a Duna Szállóhoz, az esztergomi Bazilika Bakócz kápolnájához, a bécsi Belvedere Palotához is a szebbnél szebb márványokat. Néhány évvel ezelőtt azonban a lábatlani kőfaragó telep megszűnt.


Készítette: Horváth Sándor 2002.09.18