Az egykori diósdi rádióállomás területe, leendő lakópark (Diósd)

1942-ben született a döntés, hogy az új adóállomást Diósd község határában a mészkő fennsíkon építik fel. Még abban az évben megkezdték a kivitelezést. A háború miatt azonban csak az adóépület fő szerkezetei készültek el és az építkezés abbamaradt.

1947-re rendeződött annyira a gazdasági helyzet, hogy az építkezést folytatták. A Ganz-Mávag dolgozói szerelték az antennatornyokat. A Standard Rtben pedig készültek az adóberendezések.

1949-ben üzembe helyeztek két kis 2 kW-os adót, amíg a nagy adókat szerelték. 1950-ben helyezték üzembe a két darab 100 kW-os, angol licenc alapján készült adóberendezést és hat nagytávolságú sugárzásra alkalmas, irányított függöny-antennát. Ezeknek a dipolrendszerű antennáknak az elhelyezése úgy történt, hogy három-három antenna sugárzott a két fő célterület, Észak-Amerika és Dél-Amerika felé.

Hamarosan bebizonyosodott, hogy az amerikai szárazföldön kiválóan vehető adók kihasználtságát célszerű lenne növelni, az időeltolódás miatt ugyanis Amerika felé csak éjszaka adtak az adók. A nappali időszak viszont alkalmas Európának szánt műsorok sugárzására. E lehetőség megragadása céljából kiegészítették az antennarendszert 5 db úgynevezett körsugárzó antennával, melyek ugyancsak dipolrendszerű, vízszintesen polarizált antennák voltak. Ezek az antennák már nem acélszerkezetű, hanem fából készült tartótornyokra voltak felerősítve. Megkapó látványt nyújtott közülük két 70 m magasságú, a tetejükön tartókonzolokkal kiegészített és emiatt keresztet formázó, kanadai vörösfenyőből épült torony. Ezeket a tornyokat ma már sajnos nem láthatjuk. Állagmegóvásuk igen körülményes volt és egyre romló állapotuk miatt a 70es évek elején le kellett robbantani őket.

Tovább bővítették a rendszert 1973-ben egy ugyancsak szép látványt nyújtó, forgatható és billenthető úgynevezett log-periodikus antennával. A diósdi lakosok ilyet hazánkban még nem láthattak. Sokan nem tudták mire vélni a furcsa szerkezetet. Olyan szóbeszédet is hallottam, hogy rakétakilövőt építettek a rádióállomáson. A műsor a Magyar Rádió stúdiójából modulációs földkábelen jut az adóba és azt sok ezerszeresen fölerősítve az adóberendezésben, az antennán keresztül kisugározzuk az éterbe. A műsorok nyelve magyar, angol és spanyol az amerikai kontinens részére. Európának az évtizedek során több nyelven sugároztak. Így: magyarul, angolul, spanyolul, franciául, görögül, törökül, olaszul, és a közelkeltre arabul.

A Standard gyártmányú adók 33 éven át üzemeltek. Ezalatt az üzemidejük meghaladta a kétszázezer órát. A hosszú igénybevétel miatt egyre nehezebb volt a fenntartásuk. Előbb-utóbb elkerülhetetlenné vált a rekonstrukció. Az új adóberendezések 1983 novemberében indultak, az üzemeltető személyzet adókezelőkből és kisegítőkből állt.

A dolgozók körülbelül egynegyede kezdettől fogva a diósdi lakosságból került ki. Helyi lakosnak számított az állomás első nagytekintélyű vezetője, Breitner István is, aki 1970-ig volt vezető. Albitz Mátyás, aki 1990-ben üzemtechnológusként ment nyugdíjba, 40 évet dolgozott az állomáson.

Az ezredfordulóra az adás megszűnt, az adótornyok „munka nélkül" maradtak és lebontásra kerültek. Ma már csak egy oszlop áll „emléknek".

1992. november 10-én megnyílt az állomáson egy rádió- és televízió-történeti kiállítás, mely kezdő lépés volt egy országos, állandó múzeum létesítéséhez.