Vértesszentkereszt

A XII. századi alapítású kolostort az évszázadok során több rend is birtokolta. A bencések, esetleg ciszterek és a domonkosok elenlétét bizonyítja több alaprajzi megoldása és ará voantkozó írásos adatok. Történetének éppen ez a vonatkozása teszi különlegessé, hiszen a településektől távol álló kolostor több féle szerzetesi koncepcó megvalósításának is otthont adott. A török korban elhagyott kolostor jelentõs álló romjai ma látványos képet nyújtanak a Vértes erdejében.

A Vértes hegységben elhelyezkedõ bencés kolostort 1146 elõtt alapította a Csák nemzetség a Szt. Kereszt tiszteletére. Az elsõ kolostor templomát az 1210-es években újjáépítették, ekkor nyerte el ma is látható alakját. A háromhajós templom egyedi vonása, hogy a fõszentély háromkarélyos elrendezésû, nyugati homlokzata két tornyos.

Elképzelhetõ, hogy 1210 és 1240 között a ciszter rendhez került a kolostor, de ezt követõen a késõ-középkorban továbbra is bencés kolostor volt e helyen. A rend számos kolostorához hasonlóan, a XV. század második felében az épületek már rossz állapotban voltak és a szerzetesek nem tudták megújítani kolostorukat. Ezért Mátyás király 1478-ban a hanyatlásnak indult kolostort az obszerváns domonkosoknak adta, akik a birtokukba került kolostorban csak 1505-ben alakították meg konventjüket. Ekkor újabb építkezésekre került sor, elsõsorban a kolostor részben. 1541-ig mûködött ebben a formában.

A kolostor kerengõjének sarkánál kis kápolna állt, amely eredetileg a közeli település plébániatemplom lehetett. Ezt a kis templomot a domonkosok belefoglalták a kolostorukba. A török korban a kolostort elhagyták, jelentõs álló romjai azonban napjainkig megmaradtak. Jelentõs régészeti ásatás tárta fel a kolostor korábbi maradványait. A mûemléki helyreállítás eredményeként látogatható a Vértes erdejében álló látványos templomrom.