Gliwice

 város, second-level administrative division (en), csak körvonal

Gliwice (németül Gleiwitz, csehül Hlivice) délnyugat-lengyelországi város a sziléziai vajdaságban, a felsősziléziai ipari körzet nyugati peremén.

Gliwice jelszava: "Öreg város, új világ"

Gliwicét először 1276-ban említik oklevélben.

IV. Mieszko krakkói herceg, Ferdeszájú Boleszláv unokájának idején a Gliwice körüli földek az opole-raciborzi hercegséghez tartoztak. 1289-ben miután a négy fiú között felosztották, önálló hercegséggé vált. Ez a hercegség II. Vencel cseh király uralma alá került. Akkoriban ez a vidék híres volt a halászatáról, malmairól, komló termeléséről, sörfőzéséről és sör kereskedésésről.

A Versailles-i béke 1919-ben úgy rendelkezett, hogy a város hovátartozásáról népszavazásnak kell döntenie. Az 1921. március 20-i szavazás eredményeképpen a járás Lengyelországra szavazott, azonban magában Gliwicében Németország került túlsúlyba. A III. sziléziai felkelés során a várost elkerülték a harcok. Összetűzésekre a külvárosokban és a járásban került sor. 1921 júniusában angol páncélosok jöttek a városba, és a járást megszállták az antant egységei. A szövetséges parancsnokság parancsa alapján Gliwicét és Zabrzét ideiglenes francia fennhatóság alá helyezték. A Népszövetség határozata alapján végül 1921 októberében határozat született, hogy Gliwice a weimari Németországhoz fog tartozni. A város Felső-Szilézia német részének egyik fontos központja lett, míg a hivatalos főváros Opole lett. Gliwicébe települt egy sor szervezet és intézet központja egyrészt a komoly ipari háttér, másrészt az új határ közelsége miatt. 1924-ben a városhoz csatolták a Łabędyben lévő kikötőt, 1927-ben prdig a környező településeket: Ligota Zabrska (Steigern), Sośnica (Oehringen), Szobiszowice (Petersdorf), Wójtowa Wieś (Richtersdorf) i Żerniki (Gröling). A lengyel szénimport visszatartása a szénellátás javulását eredményezte. A német tőke intenzív beruházásokat hajtott végre Sziléziában. Meghirdették a „Segítség a német keletnek" programot, melynek során fel akarták kelteni a Birodalom figyelmét erre a régióra, másrészt igyekezett meggátolni a sziléziaiak nyugatra vándorlását. Ennek során sok új lakást és középületet építettek a munkás kerületekben.

Gliwice ennek következtében az új tartomány legnagyobb városa lett. Új iparvállaltok települtek ide, melyek révén a környék függetlenítette magát a korábbi lengyel gazdasági kapcsolatoktól. Alacsony kamatú kölcsönökkel ösztönözték a vállakozókat, hogy Németország más részéről áttelepüljenek Sziléziába.

1939. augusztus 31-én itt szervezték meg a hirhedt gliwicei támadást az akkori gleiwitzi rádióállomás ellen. Ennek a provokációnak a célja az volt, hogy ürügyet adjon a német csapatok Lengyelország elleni támadására. A háború alatt a város ipara haditermelésre lett átállítva. Gliwicében az auschwitzi koncentrációs tábor négy altábora működött olcsó munkaerőt biztosítva. 1945. január 24-én a Vörös Hadsereg elfoglalta a várost.

1964-ben Gliwicéhez csatolták Łabędyt és Czechowicét.