Szt. Eufémia emlékoszlop (Rovinj)

 emlékmű (94), érdekes hely

Rovinj óvárosának déli partján álló Szt. Kereszt-templom, ill. közvetlenül a part mellett álló Szt. kereszt emlékoszlop azt a helyet jelöli, ahol a város védőszentjének, Szent Eufémiának márvány szarkofágja számos csoda folytán megjelent és azt a partra vontatták.
Szent történetének számos forrása és változata van, melyekben általában az alaptörténet mindenütt azonos, de egyes részletekben eltérőek, helyenként igen színes változatban jelenik meg. Szent Eufémia csodákkal tarkított történetét több forrásból, szubjektív módon állítottam össze az alábbiak szerint:

A mai Isztambul ázsiai részére eső egyik kerülete, városrésze Kadiköy volt az egykori kis-ázsiai város Khalkedon (Kalcedon). A város egyik előkelő szenátora Filotron és feleségének Theodosia gyermeke volt Eufémia a Római Birodalomban Diocletianus császár uralkodása (284 – 305) idején. A gyermek keresztény nevelésben részesült és szépsége mellett messze kitűnt eszes észjárásával, jámborságával, erényességével.
A keresztények üldözése, különösen a távoli területeken még javában folytak, amikor 304-ben a terület kormányzója (prokonzulja) Priscus kötelezte Khalkedon város és a környék lakosait egy hagyományosan „római”, ünnep a Mars tiszteletére rendezett ünnepségeken, majd a „harc istenének” tiszteletére bemutatott áldozati szertartáson való részvételre. Ettől a pogány rendezvénytől a keresztények egy 49 fős csoportja távol maradt és titokban egy eldugott helyen végezték a saját hitük szerinti szertartást. Az elvonult csoport tagja volt az alig 15 esztendős Eufémia is. A titkos távollét kitudódott, és a prokonzul katonákkal fogatta el őket. Az elfogatásuk majd egy 19 napos kínzások nyilvánvaló célja volt a hit megtörése. De a hitükben egyikük sem ingott meg és a megpróbáltatásokat az ifjú Eufémia példamutató módon viselte. Ezért Priscus a keresztényeket Diocletianus császár ítélőszéke elé küldte, melyekből Eufémiát kiemelve további kínzásoknak vetette alá, abban bízva, hogy egyedül könnyebben megtörhető hitében. Az első kínzása az volt, hogy az ifjú szüzet egy nagy küllős kerék pereméhez kötötték, majd forgatással a fixen rögzített éles késekkel szabdalták testét. (korabeli ábrázolást lásd az alábbi helyen: img-fotki.yandex.ru/get/3700/liblion.13c/0_32492_f7e65b... ). Ekkor az ifjú hangos imájától a kerék megállt és a hóhérok minden próbálkozása ellenére nem mozdult az meg, majd a leszálló angyalok a vérző sebeit begyógyították.
A következő próbatételként a prokonzul parancsba adta két katonájának, hogy vessék a lányt tüzes katlanba, de a katonák látván a katlanban megjelenő angyalokat a parancsot megtagadták. A hívőkké váló két katonát (Victor és Sosthenes) a mennyei hang magához szólította és elnyerték az örök életet. Majd újabb katonák segédkeztek a megégetésben, de a lány sértetlenül lépett ki a tűzből. Az újabb csapda egy földdel és fűvel betakart, hegyes késekkel, vágóeszközökkel ellátott gödör lett volna, de ezen is sértetlenül haladt át Eufémia. Végül az arénában éhes oroszlánok elé vetették, de azok megszelídülve közeledtek felé, és karját és a lábát nyaldosták a nézők legnagyobb megdöbbenésére. Ekkor az Úr megelégelte Eufémia szenvedéseit, és magához vette az ifjú lelkét 304. szeptember 16-án. Az áldozathozatalt követően a városon földrengés vonult végig hatalmas pusztítást okozva.
A mártírt Khalkedonban temették el szülei, majd az Úr 313-ik esztendeje után (mikor I. Nagy Konstantin császár a „Milánói ediktum”-ban megszüntette a keresztények üldözését és meghirdette a szabad vallásgyakorlást) a sír fölé egy nagyobb templomot emeltek a hívők.
A vértanú körüli csodatettek nem szűntek meg a halálával, azokról további legendák szólnak. Egyik ilyen, a 451. évben Khalkedonban, a Szt. Eufémia székesegyházban tartott zsinathoz kötődik. A zsinaton a megtárgyalandó egyik fontos elvi kérdés megítélésében két tábor alakult ki. Az egyik csoport, a monofiziták szerint a Krisztus egyetlen személy, akiben az isteni és az emberi jelleg egyetlen, egyesült formában van jelen. A másik ortodox csoport szerint Krisztusban az emberi és az isteni természet külön van, vagyis létezik emberi és isteni természet. A vita eldöntését a szentre bízták úgy, hogy két véleményt tartalmazó tekercset helyeztek a sírba, majd három napig a küldöttek böjtöltek és imádkoztak. Amikor a sír megnyílt az ortodox válasz volt a szent jobb kezében.
Kalcedon 620-ban a terjeszkedő perzsák fennhatósága alá került ezért Eufémia földi maradványait a biztonságosabbnak vélt Konstantinápolyba az egykori Constantinus tiszteletére emelt templomba helyezték át. Később mikor a város uralkodója Nicefor lett, a hívők tőle tartva elszállították a szarkofágot egy biztonságosabb helyre. A legenda szerint a viharos éjszakán a szarkofág eltűnt, majd egy újabb csoda során az Rovinj partjainál jelent meg 800. július 12-én. A legenda további folytatása szerint a helyi nép a legerősebb ökrökkel, lovakkal, minden tudásukat, erőfeszítésüket bevetve sikertelenül próbálták azt partra vontatni. De egy szegény bölcs öregasszony intette őket, hogy a művelet sikeréhez nem az állatok ereje és az emberek tudása szükséges, hanem Szent Eufémia és az Isten iránti elkötelezett hit. Aztán egy kiválasztott fiatal fiúnak álmában megjelent maga a Szent és Ő maga küldte a fiút a partra és csak neki, mindössze két kis ökörrel gond nélkül sikerült a partra vontatni a szarkofágot, majd fel a hegyre az akkori Szt. György templomhoz.