Izraelita temető és ravatalozó (Nagykanizsa)

 ravatalozó, izraelita temető

 Fotó feltöltése

"A nagykanizsai izraelita temető a város D-i részén a vasútállomással szemben helyezkedik el. A sírkert az utca szintjétől hat-nyolc méterrel mélyebben fekszik. A temetőt gesztenyefasoros főút választja ketté, majd a mellékutak osztják tovább több mint harminc parcellára.
A sírkövek felirata a 19. század közepéig héber, majd a 20. század elejéig leginkább német, de köztük magyar feliratúak is előfordulnak. Utána a sírkövek leginkább magyar nyelvűek, de köztük kevés német nyelvű is létezik.
A temető legrégebben használt része az É-K-i. Itt áll az 1859-ben a Déli Vasút építésekor megszüntetett korábbi zsidó temető áthelyezett halottainak közös sírhelye, fölötte az áthelyezés ötödik évfordulóján, 1864-ben állított, homokkőből faragott obeliszkkel. Ennek négy oldalán a temetkezésre és a vasútra utaló motívumok, szimbólumok (két keresztbe tett kürt, szárnyas kerék, koponya és lábszárcsontok, koszorú, farkába harapó kígyó) alatt oldalanként egy-egy vörös márvány táblán a halottak áthelyezését megörökítő magyar, héber, latin és német nyelvű felirat. A magyar változat: A RÉGI / ZSIDÓ TEMETŐ LAKÓI / SZÁZ ÉVES NYUGHELYÜKBŐL / A VASÚT / ÁLTAL KISZORÍTVÁN / IDE ÁTKÖLTÖZTEK) / JAN. 16-ÁN. 1859 ÉVBEN.
Az emlékmű körül kb. 40 sírkő - a temető területén található legkorábbi darabok is köztük vannak. A félköríves, vagy hullámíves oromzattal lezárt táblák túlnyomó többsége Keszthely környéki homokkőből készült, és minden bizonnyal a keszthelyi Zitterbart-műhely alkotása. A közelben a 19. század második-harmadik negyedében állított, még ugyancsak a hagyományos sztélé-formát mutató sírkövek állnak, ezek többsége azonban már vörös márványból készült. A távolabb elhelyezkedő, már a 19. század második felére, végére jellemző gránit obeliszkekkel együtt a helyi kőfaragás, sírkő faragás legjelentősebb összefüggő emlékanyagát alkotják (például hosszú ideig működő Weiszberger-műhelyben készültek, budapesti, grazi, győri, szombathelyi munkák is találhatók azonban közöttük.)
Több 19. századi emlék összetettebb formát mutat: Moses Lachenbacher (�1814) nagykereskedő sírját a sztélé mögött kő szarkofág fedi. Moses Löwenstein (�1824) nagyméretű emlékművén a héber felirat mellett zsidó temetőben ritka, hosszú latin felirat olvasható, Jakob Löw Stern rabbi (�1863/64) és Therese Stern (�1861) egymással szembeforduló síremlékeit sztélék és koporsókövek kombinációja alkotja.
A területet K-Ny-i irányban kettéosztó vadgesztenye fasorral hangsúlyozott főút mentén több építészeti kialakítású, gazdagabb tagolású családi sírbolt. A két művészt- és építészettörténeti szempontból legjelentősebb alkotás Sommer Sándor (�1910) és felesége fekete gránit síremléke, amelyet a fiatalon elhunyt, és így csak kevés művét hátrahagyó Mende Valér műépítész tervei alapján Weiszberger Kálmán nagykanizsai kőfaragó készített, valamint a Steiner családnak az 1930-as évek elején Vágó Imre műépítész által kivitelezett, ugyancsak fekete gránitból faragott síremléke.

A bejárattól nem messze téglalap alaprajzú, nyeregtetős, ravatalozó, melynek főhomlokzatán négy korinthoszi oszloppal alátámasztott timpanon, benne héber és magyar nyelvű felirat. Oldalhomlokzataihoz mellékterek kapcsolódnak: a kocsiszín és a temető gondok egykori lakása. Épült 1883-ban, eklektikus stílusban. A város egyik legszebb, helyi védettségű épülete."

Forrás: muemlekem.hu/muemlek?id=11666

www.zsinagogak.com/index.php?option=com_content&task=vi...