Dabasi turjános

 mocsár, természetvédelmi terület, nemzeti park

 Fotó feltöltése

A turjánosok a Duna valamikori öntésterületének legmélyebb, művelésre alkalmatlan vizes területein, mint az egykoron kiterjedt Pest körüli mocsárvilág maradványai maradtak fenn.

A védett terület Dabastól dél-nyugatra, Dabas és Belsőmántelek között terül el.
A védetté nyilvánítás célja a TT védett növényeinek, mocsári és lápréti növénytársulásainak, a ritka rovarok és madárfajok élőhelyének megóvása és fenntartása.

A védett terület nagysága: 148 hektár, az egész terület fokozottan védett.
Elhelyezkedés: A védett terület Dabas határában található.
Látogatás: Csak engedéllyel és kísérővel látogatható.
Kezelő: Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága

Aki ma utazik a Duna–Tisza közén Bajáig, az el sem tudja képzelni, milyen lehetett ez a táj a lecsapolások és vízrendezések kora előtt.
Valamikor, tíz-tizenötezer éve, az Ős-Duna még erre járt (a Dunavölgyi-főcsatorna például az egykori Duna-mederben folyik). A medrét folyamatosan változtató folyó felhagyott mederdarabjai, az enyhén hullámos táj mélyebben fekvő részletei és a folyó által szétterített kavicságy, később hatalmas és kiterjedt mocsárvilág kialakulását tette lehetővé (a vidék kialakulásának részletesebb leírása a Kiskunsági Nemzeti Parknál olvasható). Ez a meleg, száraz alföldi táj valaha Ócsától Bajáig, turjánosok – azaz lápos, láperdős, vizenyős részek, és nedves rétek – végeláthatatlan láncolata volt, ahol csak a magasabban fekvő löszös, homokos területek maradtak egész évben szárazon.
A 20. század elején megindult lecsapolás egyszer és mindenkorra eltüntette ezeket az élettől tobzódó, lebilincselő szépségű vízéltette világokat. Utolsónak megmaradt, néhány hektáros foltjai ma féltve őrzött területek – ezek egyike a Dabasi turjános.
A csodálatos szépségű alföldi láperdők egyik utolsó foltja az itt húzódó kőrises-égerláperdő, amelyben védett szálkás pajzsika, tőzegpáfrány, békaliliom nő. Az erdő ritkásabb részein gyógyhatású kutyabenge és kányabangita él.
A nedves zsombékos területek, láprétek, valamint az üde kaszálókon védett növények párját ritkító gazdagsága található. Csak az orchideák közül, sömörös, vitéz, agár, poloskaszagú kosbor és hússzínű ujjaskosbor, a ritka pókbangó, a szúnyoglábú bibircsvirág nyílik a területen, de a mocsári aggófű, a szibériai nőszirom, a nádi boglárka is megtalálható a turjánosban.
A terület madárvilága is értékes, bár meg sem közelíti az egykori gazdagságot. Bíbic, sárszalonka, nagy goda, és piroslábú cankó még él a területen, és hallani még a haris, a tücsökmadár hangját is.
Sajnos, a viszonylag kis terület mind veszélyeztetettebb, ezért a szakemberek is csak a legszükségesebb esetben háborgatják.

www.foek.hu/zsibongo/termve/tt/dabas.htm