Nagyvarsány

Nagyvarsány község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Vásárosnaményi kistérségben.
Népessége: 1599 (2001).
Nagyvarsány egyike a megye legrégebbi településeinek. A falu alapítása a 10. századra tehető, néhány lakójának nevét már 1214-ből ismerjük. Ekkor a település az ősfoglaló Kaplon nemzetségbeli Simon birtoka volt.
A 19. század végén, a 20. század első felében a kisvárdai, a tiszai, 1950-ig a Gyüre körjegyzőséghez tartozott, 1950-től pedig a vásárosnaményi járáshoz. A község a három megye határán egy rövid ideig Mátészalka székhelyű csonka Szatmár-Bereg megye része.
Az 1950-es választást követően önálló községi tanácsa működött. 1973-tól Gyürével közös községi tanácsot hoznak létre Nagyvarsány székhellyel.
1979. január 1-jétől Varsánygyüre néven egyesül a két település, és Kisvarsánnyal kapcsolódik be a közös tanácsba.
1990. évi választástól Kisvarsány és Varsánygyüre külön-külön községi önkormányzatot hoz létre. Ezt követően népszavazással döntött a település Varsánygyüre szétválása mellett.
1991. január 1-jétől ismét Nagyvarsány és Gyüre községek jöttek létre az eredeti közigazgatási határral.
Református templom: a 15. századi, gótikus eredetű templomot a 18. században is átalakították, a meghatározó azonban a 20. századi, szecessziós stílusú átalakítás volt. Néhány gótikus részlet megőrződött. A Balázs István 1926-os tervei alapján kibővített, és szecessziós stílusban átalakított templomban egy szentségtartó fülke, a szentélyablak és egy 15. századi sírkő utal a gótikára. A szentélyben pedig reneszánsz pasztofórium található 1523-ból. Berendezése az átalakításkor készült népies stílusban. Felszerelési tárgyai közül értékes egy 1656-os évszámú úrasztali terítő és egy 1661-es Váradi Biblia, valamint a 17-18. századi úrasztali tárgyak.